forrás:Házipatika.com
A
tánc gyökerei olyan régmúlt időkben találhatók, mikor a tánc az életmód
szerves része volt. A tánc világnapja kapcsán ezeket a régmúlt időket
elevenítjük fel.
Fedezze fel a ganoderma gyógygomba szervezetre gyakorolt pozitív hatásait!
A táncművészet ünnepe
A tánc világnapját 1983 óta ünnepli a táncot szerető közönség, a
táncművészet alkotói, és előadói. Elsősorban a táncművészetnek szól ez
az ünneplés, de táncról nem csak művészetként érdemes beszélni, mivel a
mindennapok jelentős örömforrása a táncolás.
A tánckultúra mindig követte a társadalmi változásokat és többnyire
az ünneplés, pompa, vigadalom fogalmai kapcsolódnak hozzá. Az új idők új
táncokat hoztak, melyekben sokkal nagyobb teret kapnak a psziché
kalandozásai, mint ezelőtt. Manapság hihetetlen érdeklődés támadt a tánc
különböző stílusai iránt - és ez jó, sőt nagyon jó.
Mindenkinek táncolni kellene. Lehet mosolyogni ezen a naivan lelkes
kijelentésen, de többről van szó, mint buzdításról. A táncból nagyon
sokat lehet meríteni az örömforráson túl. A tánc identitást ad,
viselkedéskultúrát alakít, fizikai állapotot javít, spontán
örömállapotot okoz, és nem utolsó sorban fegyelemre tanít.
Lehetne még sorolni a tánc pozitív hatásait, de felesleges, mert aki
táncol, annak a tapasztalat mindennél többet mond.
Most, hogy a média megtalálta a táncversenyek lehetőségeit, újra
életre kell a tánciskolák szelleme, tehát az igény újjászületett. És az
igény, mint tudjuk, generálja a kínálatot, azaz van remény, hogy újra
virágzásnak indul a tánc iránti kedv.
A balett Shakespeare-je
Jean Georges Noverre kétszáznyolcvan éve született, az iránta
megnyilvánuló tisztelet jele a tánc világnapja. Táncmesterként és
koreográfusként forradalmi újítója volt a táncművészetnek. Rengeteg új
gondolattal áldozott a táncművészet oltárán, megteremtve ezzel a tánc
esztétikáját. Megfogalmazta a táncos által kapott élményt, értékrendet
alakított ki a táncművészet minőségével kapcsolatban. Többet akart a
tánctól, mint csak üres mozgásbetéteket egy-egy opera-előadásban.
Tartalmat akart adni, cselekményt, érzelmek kifejezését; társadalmi
csoportokat karakterizált a mozgással. Újított a mozgástechnikában, és a
táncelőadásokat ő építette először dramaturgiára. "Levelek a táncról"
című könyvét saját korában nem értékelték olyan nagyra, mint a XX.
században. A könyv egyetlen példánya a Lincoln Előadóművészetek Központi
Könyvtárában található.
Igaz,
hogy Noverre évszázadokkal ezelőtt élt, de hogy mennyire időszerűek a
gondolatai, azt egy kortárs koreográfus szavai is igazolják.
Molnár Éva a Megatánc produkcióban is koreografált. Ő
készítette Olter Wanda és Kovács Gergely Csanád számára az utolsó döntő
koreográfiáját, "Szinkron Tánc" címmel.
Hogyan látod a mai táncművészetet?
Sokszor nem úgy táncolnak a táncosok, mint ahogy a mindennapokban
használják az emberek a testüket, pedig a természetesség izgalmasabb,
mint a művi technika.
Vannak technikai alapok, melyekben megtanuljuk a testet használni,
de nem szabad elfejteni, hogy leginkább az érzelmek kifejezésében tudjuk
megmutatni a mozgást. Én is azért kezdtem el a kortárstánccal
foglalkozni, mert rengeteg lehetőség van a mozdulatok árnyalására. Az
izomtónus szabályozásával már olyan tudatos mozgást képesek produkálni a
táncosok, amelyek tükrözik az érzelmi állapotokat és szinte természetes
mozgásnak hatnak. A kortárstáncban pont az a fantasztikus, hogy egy
mozdulatot ezerféleképpen meg lehet csinálni. Lágyan, keményen, puhán -
és nem csak a mozdulatot magát, hanem ami mögötte van, a gondolatiságot
is.
Ez képzésbeli kérdéseket is felvet számomra. Én tanítás közben is
használom a test természetes megnyilvánulásait, hiszen ha megfigyeljük a
testünket köhögés vagy tüsszentés közben, teljesen más mozgásélményt
tudatosíthatunk. A test izmai olyan gyorsan képesek mozdulni, hogy azt
tudatosan nagyon nehéz megcsinálni, de például ezt a "képet" tudjuk
használni egy dinamikus izoláció kigyakorlása során. A testérzékelésnek
ugyanúgy kellene működni, amikor táncolunk, és így a táncba bele lehetne
vinni a természetes mozgást. Igaz, hogy a testet ennyire tudatosítani
nagyon nagy munka, és nincs is szüksége rá mindenkinek, de nekem ez
jelenti a tánctechnikát. A gondolatiságnak mindig meg kell jelennie a
mozgásban, hiszen e nélkül csak formális a mozgás, tartalom és érzelem
nélküli. Nem kell nekem tudni, hogy mire gondolt valaki, amit mozgással
szeretne átadni, de tartalmat kell éreznem ahhoz, hogy megértsem, mit
akar kifejezni, akár egy szenvedélyt, egy állapotot vagy bármit, mert
különben csak tornamutatvány lesz számomra, nem több. Vannak kiváló
művészei a virtuóz és formális táncművészetnek is, de számomra fontos,
hogy túljussak a tánc formalitásán.
Szerinted van-e szerepe a táncnak a mindennapi életben?
Igen rengeteg, főleg akkor, ha már kisgyerekkorban van lehetőség
táncolni. Nagyon fontos, ha már a kisgyerek elkezdi utánozni a mozgást,
mert bekapcsolódik a figyelme és fejlődik az izomzata. Megismerkedhet a
testrészeivel. A zene hangulatára már érzéseket közvetíthet, legalábbis
elkezdi elsajátítani az önkifejezés alapformáit. Minden mozgásforma
tanulásához elsősorban is kell egy jó alap, ami azt jelenti, hogy
megfelelő erőnléttel, koordinációs képességgel, testismerettel kell
rendelkezni. Ebből lehet elmenni különböző irányokba. Sokan azt
gondolják - és nem is tévednek -, hogy a tánc komplikált dolog és úgy
vélik, nevetségessé válnak, ha nem sikerül megcsinálniuk, amit kellene.
Egy gyerekben az a csodálatos, hogy sosem merül fel benne, hogy esetleg
nevetséges lehet, míg egy felnőtt leginkább a kudarctól fél, és ezért
nem meri kipróbálni, milyen is táncolni. De minden bonyolult dolog
egyszerű elemekből van felépítve, ezért fontosak az alapok. Profi
táncosokkal is előfordul, hogy ismeretlen anyaggal kell megküzdeni, és
újra kell tanulniuk mozgásformákat, de ezt el kell fogadni.
Ez rögtön felvet egy másik kérdést. Milyen az embereknek a saját testükhöz való viszonya?
Tapasztalataim szerint nagyon kevés tudásuk van az embereknek a
testükről. Igaz, hogy rengeteg lexikális tudást össze kell szedni az
iskolában, de azt nem tanítják, hogyan táplálkozzunk, mire figyeljünk,
és jóformán semmit sem tanulunk saját magunkról. Nagyon sok emberre
jellemző a rossz tartás és a feszültséggel tele izmok. Pedig a mozgás
maga az élet. Egész más a keringése, a fizikai teljesítőképessége annak,
aki rendszeresen mozog. Biztos, hogy teljesen más a teste egy olyan
embernek, aki nap mint nap színpadon használja, és olyan képességek
birtokába kerül, amelyekre természetesen nincs szükség a mindennapokban.
Azonban a mindennapokban is egész más a vitalitása az embernek, ha
rendszeresen mozog, mint ha nem teszi.
De soha nem késő elkezdeni táncolni! Nálam is volt egy bácsi, közel a
70-hez, attól féltünk, mikor lesz rosszul, de nem lett, sőt nagyon
élvezte az órákat. Ennél többet nem is kívánok egy táncolni vágyótól,
hiszen ezért jön el. Ezért van a hobbytánc, hogy egy kicsit
feltöltődjenek az emberek, érezzék a ritmust, és ilyenkor a hangulat is
nagyon jó.
A legnagyobb problémát abban látom, hogy nem fontos a mai
oktatásban, hogy felkeltsék az érdeklődést a gyerekben a mozgás iránt.
Vannak testnevelésórák, de ez nem elég. Ha nem ismerkedhet meg a gyerek a
különböző mozgásformákkal, nagyon sok minden kimarad az életéből, és
erről nem ő tehet.
Szerencsére a divat a mozgás felé tereli az embereket, hiszen jól
kinézni szinte társadalmi elvárás manapság. Sok ember azért kezd el
mozogni, mert most nagy kultusza van a szép testnek, de így legalább
elkezdik, és már ez is halladás.
Az esztétikán kívül mit adhat még a tánc az embereknek?
Nagyon sok mindent. Például, ha egy afro tánctréningről beszélünk,
és valaki másfél órán keresztül dinamikusan mozog, biztosan megszabadul
egy csomó feszültségtől. De akár személyiségfejlesztésre is nagy
sikerekkel használják. Drogprevenciós csoportokban nagyon jól működnek a
mozgással kombinált foglalkozások, akár új célt is találnak ebben a
fiatalok. Egyfajta kihívás és mindenképpen élmény a mozgáselsajátítás.
Megtanulnak egymásra figyelni, és nem utolsósorban önfegyelemre is tanít
a tánc.
Aki elkezd tánccal foglalkozni, annak biztosan más lesz a viszonya a
zenéhez, fogékonyabbá válik a művészetek iránt, és ez nagyszerű. De ha
csak megtanulja elfogadni az élet sokszínűségét, már akkor is sokat
kapott a tánctól.
Kapcsolódó hírek:
Túlsúly
Jó közérzet!
Hastánc!
Egészséges táplálkozás